A gyerekek nem szeretnek szabályt tanulni. én sem szerettem.

Az elméletet azonban tudni kell. Ez az alapja a matematika tanulásának.

Mint említettem, én sem szerettem szabályt tanulni, de igyekeztem megérteni, miről van szó.

A tanulók nagy részét nehéz rávenni a szabálytanulásra, de könnyű rávenni őket egy kis játékra! Ha röviden, tömören kártyákra írjuk a lényeget, és húzhatnak a gyerekek, akkor a versenystressz megduplázza a teljesítményüket. Ha sok matematikai fogalmat kell átismételni, megtanulni, akkor kettős körben állva, a belső kör tagjai kérdezhetnek, a külső kör tanulói válaszolnak, majd a külső kör továbbhalad. Így mindenki ismétel, kommunikálnak egymással és mégsem unják a szabálytanulást. Ha valaki lassúbb, az is igyekszik, hiszen a csoport gyorsan kiveti magából azt, aki nem a feladattal foglalkozik. 

Ma az egyik csoportomban hasonló helyzet alakult ki. Nagyobb csoportban ügyesen kitalálták, hogy egyikük olvassa a kérdéseket, a többiek közül, aki tudja vagy megtalálta a választ, az elmondja, majd mindenki leírja. Hihetetlen sebességre kapcsoltak, de ügyeletes tréfi állandóan akadályozta a munkát, amikor a harmadik csapattárs osztotta ki (már meglehetősen keményen), úgy vettem észre a továbbiakban igencsak meghúzta magát. Én pedig örültem, mert nem nekem kellett koptatni a számat, mégis rendben mentek a dolgok.

Összefoglalásképpen: ha szabályt kell tanulni, lehet tudáskártyákat készíttetni a gyerekkel, memóriakártyát, dominót, keresztrejtvényt, szókeresőt, betűrejtvényt és még bármi mást, ami eszedbe jut. 

Jó szabálytanulást kívánok!

:-) Matekos üdvözlettel: Katica (-