Ha röviden és tömören foglalnám össze, akkor azt mondanám, hogy egy oka van, a gyakorlás hiánya.

Ma három osztály tanulóit korrepetáltam, és most is azt láttam, hogy van olyan kis tanítványom, aki igyekvő, mindig kész a házi feladata, mégis jó, hogy rendszeresen eljön korrepetálásra, mert mindig találunk valamit, amit éppen "elfelejtett". Most egyenleteket oldunk meg a 7-8-osokkal, és gyakran nem az a probléma, hogyan kell változtatni a két oldalt, már fújják: mindkét oldalból elveszek 2/5-öd x-et..., mégsem jó a végeredmény, mert nem tud elvenni 2/5-öd x-et. Akkor újra kezdjük a pizzaszeleteléstől, csokidarabolástól, torta felosztásától.

Sajnos az idő sosem elég.

Van akinek rááll az agya a matematikára, és 1-2 példa után fogja az adást, de a többségnek 5-10 példa kell, meg még egy apróság: nap mint nap találkozni mindenféle számolási feladattal.

Ma is volt egy vicces eset. Zsóka (8-os) kölcsönkérte a számológépet.

Megkérdeztem mit akar kiszámolni. Mondta: azt, hogy mennyi 6x6. Nos körülnéztem, a körülette ülő gyerekek nagyon jót kacagtak .-)))))  Persze nem Zsókán, hanem a szituáción.

Kérdezem tőle: Zsóka, mennyi 6x6?

A válasz azonnal jött: 36.

Akkor minek kell a számológép?

Ja.... -Ő is nevet.

Annyira belemerült az egyenletmegoldás lépéseibe, hogy még a legegyszerűbb dolog is kiesett a fejéből.

Ezek után megmutattam a gyerekeknek az "ujjon szorzást".

Szünetben is nyitogatták az ujjaikat (ne felejtsd el, hogy nyolcadikosok, és az iskola legjobb csoportja), mutatták egymásnak ezt az egyszerű és vicces megoldást.

Kell-e mondanom, hogy én is örültem.

Ej-haj! Most írhatnék a számológép gondolkodásra való hatásáról, de mindannyian tudjuk, hogy szükséges a használata, s hogy ki mikor engedi meg, azt tanára válogatja. Ígérem, hogy majd egyszer írok a számológépes történeteimről is.

Te hogyan látod a gyakorlás kérdését? Hogyan tudod rávenni a gyermekedet, hogy gyakoroljon? Írd meg nekem!

:-) Matekos üdvözlettel: Katica (-: