A rádióban beszélgettek egy neves középiskola igazgatójával.

Aztán egy apukával.A riportalany azt mondta, hogy gyermeke külföldön tanul egy féléve, és mennyire meglepődött azon, hogy a matematika tanár észrevette, hogy nagyon fáradtak a gyerekek, ezért levitte az osztályt a tornaterembe, betett a CD-lejátszóba egy relax CD-t, a gyerekek 20 percig meditáltak, majd visszamentek tanulni.

Szóval, a neves középiskola igazgatója úgy reagált, hogy náluk ez nemigen fordulhatna elő.

Az én iskolám nem annyira neves, amúgy meg általános iskola, de velem már előfordultak ilyenek:

- ment az utcán egy nagyon különös/ hatalmas gép vagy szállítmány, (amit később bemondtak a rádióban, hogy áthaladt Magyarországon)

- leszállt egy mentőhelikopter a szomszéd udvarba

- meglátott egy gyerek a fán egy harkályt

-a télen először kezdett el esni a hó

- annyira szakadt az eső, hogy ilyet még nem láttunk

és még sorolhatnám a ritka, meglepő, különleges eseményeket, persze ez több, mint 25 év eseménynaptára!

Nos ezekben az esetekben mindannyian az ablakhoz futottunk és alaposan szemügyre vettük a történéseket.

Egyszer a polgármesteri hivatal udvarán betont daráltak egy irdatlan nagy géppel. Én pedig három osztállyal is odamentem a kerítéshez, hogy 10-15 percig bámészkodjunk! Mindannyian nagyon élveztük!

Végül pár szó a mai formabontó órámról: tudjátok, van 40 cm-es hó. A gyerek meg szeretne hógolyózni, hóvárat, hóembert építeni. Így megbeszéltük, hogy ha gyorsan megtanulják a leckét, akkor marad időnk "havazni".  És persze a tanulás szakértői mozaikot, akasztófás játékot és filmrészletet jelentett.

Én szeretek élményeket is adni a gyerekeknek. Nem kényszerítem őket butaságok bemagolására (akinek szüksége van rá, úgyis megtanulja), így több hely marad a fejükben hasznos dolgoknak.

Szerinted mi a jobb? Tanulni vég nélkül, szigorúan, vagy tanulni élvezetesen, gyakorlatiasan?

Oszd meg velem a véleményedet!

:-) Matekos üdvözlettel: Katica (-: