A mértékváltás sem lesz mumus, ha gyakran találkozik vele a gyerek.

Ha kirándultok, mondd meg gyermekednek, hogy most 3 km-t gyalogoltunk. Ha autóval utaztok beszélhettek arról, hogy ezt a 40 km-t a mamáig most fél óra alatt tettük meg, mert jó ütemben haladtunk, míg máskor, ha dugó van egy órába is beletelik kikecmeregni a városból.

Sütés-főzés közben a kislányomnak megengedem, hogy megmérjen néhány dolgot, ami a kezébe akad. Pl. könyveket, plüss állatokat, Barbi babákat és még sok mindent.

A tegnapi főzőcske során megmérte kislányom egy fél bögre tej, hány milliliter. 456 ml-t jelzett a mérleg, valami gyanús lehetett a gyereknek, mert megkérdezte lehet-e. Aztán újrakalibráltuk a mérleget, miután rátettük az üres bögrét, majd beleöntöttük a tejet. Csak 114 ml lett.

Sok-sok ilyen mérés során lesz biztos a gyerek abban, hogy mennyi 2 dkg liszt, fél kg krumpli és még hasonlók.

Képzeld el, hogy a leglelkesebb matektanár (mint én is :-)))  ) beviszi a konyhamérlegét és a szobamérlegét az órára, és egy teljes órán át méricskélünk. Még így is tanulónként legfeljebb 4-5 mérésre van idő 4 év alatt. :-(

Én még rá szoktam erősíteni technika órán olyan kis versenyekkel, amikor meg kell becsülni mennyi lehet a 10 dkg lencse, vagy 5 dkg liszt. Nagyon élvezik a gyerekek a méregetést. De ahhoz, hogy a mérés, mértékváltás készségszinten menjen, a legtöbb gyereknek még sok-sok megerősítésre lenne szüksége.

Nem kell erőltetni, de alkalomadtán célszerű rászánni egy pár percet, hogy kialakuljon a mennyiségek fogalma.

Ebben nekünk szülőknek is nagy szerepünk van. Te hogy gondolod? Van rá időd? Fontosnak tartod? Írd meg nekem!

:-) Matekos üdvözlettel: Katica (-: