Zöldfülűként nagyon örülök, mert rájöttem, hogy már néhányan olvasták a blogomat!

Ennél már csak egy apró kommentnek örülnék jobban. Persze az a helyzet, hogy én sem szoktam kommentet írni. Ha jó a cikk, akkor ezt mások már úgy is megírták, ha pedig pocsék, akkor nem pazarolom az időmet arra, hogy szapuljam a cikk íróját. 

Azonban én most nagyon szeretném, ha VALAKI írna nekem.

Addig is elmondom a mai tanmesémet: 

Nagyon szeretik a gyerekek a rövid, könnyen, gyorsan megoldható matematika feladatokat, pláne, ha gyorsan le is tudják ellenőrizni önmaguk. 

Én leginkább az óra elején szoktam bevetni az apró cédulákat. Ki-ki pillanatnyi állapota, hangulata szerint oldhat meg többet avagy kevesebbet. Ilyenkor időkorlátot állítok. A gyerekek imádják a zöld konyhai almaórámat! Nagyon vicces, amikor az idő leteltével táncra perdül. Eszeveszetten pörög-forog, miközben vadul csörömpöl. Szerencsére mindig akad valaki, aki még az előtt lecsapja, hogy leszédülne az asztalról. A legügyesebb jutalma piros pont, de a leglustább is igyekszik legalább egy feladattal megbirkózni, mert nem nagyon szeretik, ha hosszú példabeszédet mondok az eltűnt időről...

Szóval, most elhatároztam, hogy az elmúlt évek apró cédula termését csokorba kötöm.

No, de erről majd később írok.

:-) Matekos üdvözlettel: Katica (-: